A Scottish Premiership a skót labdarúgás legmagasabb osztálya. 1890-től az első osztályt a Scottish Football League legfelsőbb csoportja jelentette egészen a Scottish Premier League (SPL) 1998-as létrehozásáig. 2013 nyarán az első osztályt képviselő SPL-t összevonták a másodiktól negyedik osztályig terjedő Scottish Football League-gel és így jött létre a Scottish Professional Football League (SPFL). A pontvadászat az 1998–99-es szezon óta működik a jelenlegi rendszer szerint, s eddig csak kettő, a Celtic és a Rangers tudott bajnokságot nyerni (10-szer illetve 7-szer). 1998-ban a skót futballcsapatok angol példára kiléptek a ligából és megalapították saját bajnokságukat, melyet Scottish Premier League-nek neveztek el. Ehhez a döntéshez az vezetett, hogy a nagyobb klubok több pénzt szerettek volna kapni egy mérkőzés után. Korábban a szponzorok által adott összegek szétosztódtak a négy osztály csapatai között. Az SPL eredetileg 10 csapattal indult, de ezt 12-re bővítették a 2000–2001-es idényben. Úgy tervezték, hogy egy idényben 44 meccset kell játszania egy csapatnak, de később ezt túl soknak találták és 38-ra mérsékelték. A csapatok így három meccset játszanak egymással, kétszer utaznak idegenbe és egyszer használják saját pályájukat. Ezután elfeleződik a tabella, létrejön a 6-6 tagú felső- és alsóház, melyekben még további öt találkozó vár a csapatokra. Előfordulhat, hogy egy alsóházban szereplő csapat végül több pontot gyűjt, mint egy felsőházas, de természetesen nem kerülhetnek feljebb náluk a könnyebb ellenfelek miatt. A 2005–2006-os szezonban például a hetedik Inverness-nek több pontja volt, mint a negyedik Hiberniannek.

Lebonyolítás:

Jelenleg tizenkét csapat van a Scottish Premiershipben. A győzelemért három, a döntetlenért egy, a vereségért nulla pont jár. A pontok száma rangsorol, másodsorban a gólkülönbség, végül a lőtt gólok száma. A szezon végén a legtöbb ponttal rendelkező csapat lesz a bajnok (illetve pontazonosság esetén a gólkülönbség dönt, ha az is egyenlő, a lőtt gólok száma).

Az augusztustól májusig tartó idényben minden csapat minden csapattal legalább háromszor játszik: vagy egyszer otthon és kétszer idegenben, vagy fordítva. Ezt a 33 fordulót követően a liga az egyaránt 6 csapatból álló felsőházra illetve alsóházra bomlik. A klubok még öt mérkőzésen lépnek pályára, a saját hatosukban lévőkkel mérkőznek meg. Az alapszakaszban szerzett pontokat továbbviszik a csapatok a rájátszásba. Az első szakasz végeztével nincs „feljutás” és „kiesés” a két hatos között, még akkor sem, ha egy klub több vagy kevesebb pontot szerez a magasabban illetve alacsonyabban szereplő másik klubnál.

A szezont megelőzően az SP felállít (az előző évekbeli szereplések alapján) egy erősorrendet, ami valószínűsíti, hogy a csapatok kétszer otthon és kétszer idegenben mérkőzzenek meg egymással. Ettől még persze könnyedén előfordulhat, hogy valamelyik klub többször játszik egy ellenfelével otthon, mint idegenben, vagy fordítva. Például lehetséges, hogy egy csapat háromszor mérkőzik egy másik ellen hazai pályán, és csak egyszer vendégként.

Az összesen 38 fordulót követően az utolsó helyezett kiesik a másodosztályba, ahonnan a bajnok jut fel, feltéve, hogy megfelel az SP indulási feltételeinek.

Old Firm-dominancia

A két Old Firm-ellenfél, a Celtic és a Rangers olyan elképesztő mértékben uralja a skót bajnokságot, hogy az már szinte példa nélküli más országokban. Rajtuk kívül a Scottish Premier League megalapítása óta egy klub sem tudott bajnokságot nyerni, és az is csak egyszer fordult elő, hogy ne egymás között „osztották volna fel” az arany és az ezüstérmet (a 2005–2006-os szezonban a Hearts végzett a Celtic mögött a második helyen). Ez a probléma azonban nem új keletű, szinte amióta skót bajnokságokról beszélhetünk, fennáll, tekintettel arra, hogy korábban is e két klub emelkedett ki folyamatosan (néhány kivétellel) az SPL elődjéből. A Celtic és a Rangers hazai meccsein messze többen vannak jelen, mint a többi csapatén, továbbá mindkét klub rendszeresen szereplője vagy a Bajnokok Ligája vagy az UEFA Kupa küzdelemsorozatának, további – nem csekély – bevételre szert téve. A jóval több befolyó pénzből pedig nyilván az Old Firm-csapatok vehetnek jobb játékosokat, és így tovább…

Hazai egyeduralkodásuk ellenére azonban a Celtic és Rangers az európai élcsapatokkal játékosállomány és a fizetések terén nem tudja felvenni a versenyt, s ez a relatíve alacsony skóciai tévés jogdíjaknak (is) köszönhető. Ennek következtében pedig többször is felvetődött már, hogy a két klub csatlakozik az angol ligarendszerhez, vagy beszáll a majdan például holland, belga, portugál (él)csapatok által alkotott ‘Európai ligába’. Az Old Firm-klubok távozásával azonban az SPL színvonala hatalmas mértékben csökkenne. Craig Levein ezzel nem ért egyet, szerinte a skót focinak jót tenne, ha az eddigi középcsapatok a bajnoki címért harcolhatnának. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség mindenesetre kizárta a Celtic és a Rangers Angliába „igazolásának” lehetőségét.