Leírás
Az olasz nagydíj (Gran Premio d’Italia) 1950 óta van jelen a Formula–1-es versenyek között. Rajta kívül a brit nagydíjat rendezik csak 1950 óta megszakítás nélkül. Az 1980-as szezon kivételével minden versenyt a Milánó melletti Monzában rendezték, mivel akkor a Bologna melletti Imolában, az Autodromo Enzo e Dino Ferrari adott otthont az olasz nagydíjnak.
Pálya:
Az Autodromo Nazionale Monza egy olaszországi versenypálya. Az 5 kilométer hosszú versenypályán, a Monzai Királyi Parkban, Milánótól északkeletre 1922. szeptember 3-án rendezték meg a nyitóversenyt. A versenypályán autó és motorversenyeket rendeznek. 1950 óta rendezik meg itt mindössze egyetlen éves megszakítással a Formula–1 olasz nagydíjat. 1980-ban a pálya átépítése miatt az olasz nagydíjat egy évre az imolai Autodromo Enzo e Dino Ferrari versenypályára helyezték át. A pályán 1992 óta több nagy változtatást hajtottak végre a sikánokon. Az 1935-ben épített három híres sikán: a Prima Variante, a Variante della Roggia és a Variante Ascari. Ezek a kanyarok egészen az 1970-es évekig ki voltak iktatva a pályából. A versenypálya a rajta elérhető nagy átlagsebességek miatt igen veszélyesnek számít. Sok halálos baleset történt, mint az 1961-ben meghalt akkori világbajnokságot vezető Wolfgang Graf Berghe von Trips (aki mellett még 15 néző vesztette életét), vagy Rupert Hollaus és a posztumusz világbajnok Jochen Rindt 1970-ben. Az eredetileg versenyre és tesztelésre tervezett pályához egy bedöntött kanyarokkal rendelkező ovál-gyűrűt is építettek, melyet legutoljára 1961-ben használtak a Formula–1-ben. A teljes pálya (az ovál és a hagyományos pálya együttese) 10 kilométer hosszú volt. A rajt-célegyenesen ekkor egymással párhuzamosan haladtak el a versenyzők. Az ovál ma már omladozó állapotban van.
